Hat hete már, hogy
az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern
világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés
és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal
ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn
bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva,
haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott
győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell,
hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián,
csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt
megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok
erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát,
az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére
bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.
Túl vagyok még egy újraolvasáson, ami ezúttal a fent említett könyv volt. Még tavaly (2013) karácsonyra kaptam, csak sajna akkor még nem irkáltam az interneten és úgy szeretem frissíteni a dolgokat itt, ha bennem is frissek az élmények. Ez a történet pedig megérdemli, sőt követeli, hogy itt is jelen legyen valamilyen formában. Először a gyönyörű borító varázsolt el. Elmondhatatlanul örülök neki, hogy a kiadó megtartotta az eredeti tervet. Láttam néhány eléggé gagyi változatot, ami ennek a közelébe sem érhet. Vétek lett volna lecserélni. Másrészt a fülszöveg is nagyon tetszetős. Minden adott egy igazi csemegéhez. Angyalok, háború, tragédia, feszültség, romantika, remény. Imádom az ilyen történeteket! Nem is csoda, hogy abszolút kedvenc.
Ez a könyv is az bizonyította nekem, hogy szeretem a (jó) disztópiákat. Hihetetlen! Körbelengi az egészet egy nyomasztó érzés, szinte érzi az ember a tragédia szagát. Beférkőzik a bőröd alá, teljesen átérzed, milyen lehet egy ilyen világban (túl)élni. Úgy gondolom mindössze hat hét alatt képes az emberi társadalom és civilizáció ilyen szinten kiborulni, szétesni. Ebben nincs is semmi meglepő. Ám mindeközben az írónő sikeresen vegyíti az előbb említett sötét hangulatot kedves poénokkal, az általam szeretett fiú-lány csipkelődésekkel.
Az alapsztori hibátlan, tetszett ez az új felfogás, hogy az angyalok is alá vannak rendelve egy felsőbb hatalomnak. Náluk is fontos a politika, a hovatartozás. Szerettem volna többet is megtudni róluk, a történeteikről, családi szálaikról, remélem később kapok válaszokat. Továbbá az is nagyon elnyerte a tetszésemet, hogy most nem azokkal a csodálatraméltó, jóságos angyalokkal van dolgunk. Bizony ők is kíméletlen harcosok, akik elvégzik a fentiek, ez esetben Isten? parancsait, legyenek azok akármilyen visszataszítóak vagy kegyetlenek. Bár még nagyon sok minden kielégítetlen az agyamban ezen a téren. Ki a főnök? Milyen kapcsolatban állnak a pokollal? Ebben a történetben pontosan mit is jelent a bukott angyal? A földön kell élnie? Vagy a pokolban? Később újra rendes angyal lehet belőle? Nagyon sok a kérdés..
Penryn, egy karakán, velős csaj, főhősnőnek való. Igazán edzett a lelke valamint a türelme, egyáltalán nem lehet könnyű egy kerekes székben lévő kislányról gondoskodni illetve elviselni egy megbomlott elméjű asszonyt. Voltak olyan gondolatai, amikor azt taglalta, hogy mennyivel könnyebb lenne az anyja nélkül, hiszen elég félelmetesen és kiszámíthatatlanul viselkedett szegény nő. (ettől lett igazi karakter, mert biztosra veszem, hogy mindenkinek eszébe jutna egy ilyen gondolat!) Hát még egy tiszta pillanatában önvédelmi tanfolyamra is beíratta! De ilyenkor Penryn mindig erőt vesz magán, és elzárja az ilyen gondolatfoszlányokat egy sötét zugba az agyába, ahova én inkább nem néznék be. Bizonyosan rengeteg szörnyűség van odabent. Mint családfő, komoly, felelősségtudó, nem riad vissza semmitől, ha a családja jobb léte a cél. Ennek köszönhetően nem is drámázik, nem játssza feleslegesen a hülyét, eredményesen gondolkodik. De eközben meg ugyanúgy ellágyul, megzavarodik a gondolkodása ha egy Raffe-hoz hasonló arkangyal kerül a képbe.
Húhúú. ♥ Hát azért Raffe-ról sokkal többet akartam megtudni, nagyon titokzatos és zárkózott volt, de hát én szeretem az ilyet! :) Nyilván azért volt ilyen tartózkodó, mert nem szabad az angyaloknak ember lányaival vegyülni.. tudom. Amikor először találkozunk vele épp megküzd az ellenségeivel, akikkel szemben sajnos alul marad és elveszíti hófehér szárnyait. Ezzel most nem árulok el újdonságot, a fülszövegben is benne van. Már itt sejti az ember, hogy ő egy nagyon erős, kitartó angyal. Példa erre az, hogy túléli a támadást, nem hal bele a sérüléseibe. Ez sokban köszönhető Penryn-nek is. Így indul a kettejük közös kalandja. Penryn nem bírja tétován nézni ahogy a túlerőben lévő ellenséges angyalok szinte kivégzik Raffe-t, így segít neki, de ezzel felbőszíti őket. Ennek eredménye pedig, hogy elviszik magukkal Paidge-t. Kölcsönösen szívességeket tesznek egymásnak, míg végül ott tartunk, hogy összedolgoznak és mindenben egymásra támaszkodnak.
Gyönyörűen bontakoznak ki az érzelmeik egymás iránt, minden szépen fel van építve. A történetben mindössze egyetlen csók csattan el, de az mindent visz. Nekem legalábbis beleremegett a gyomrom. Penryn nagyszerűen meséli el a történetet E/1-ben, az érzései az én érzéseimmé is váltak. Rafee pedig eltemeti a gyendéd érzelmeit amiket a lány iránt táplál, mert védeni akarja mindegyikőjüket a felsőbb hatalmak haragjától. Az utolsó oldalakon a főhős angyalunk annyira
megmelengette a szívemet, hogy olvadás közeli állapotba kerültem. Nagyon
édes volt, és annyira megöleltem és megvigasztaltam volna. Vérzett a szívem érte.
A világ felépítése nagyon tetszett, mindent el tudtam gond nélkül képzelni, bár néha azért voltak túlzások. Ám nem riasztott el, sőt, végre egy könyv, ahol a borzalom tényleg borzalom.
Elég a könyv végén a gyerekekre gondolni és persze Penryn családi háttere sem az a szokványos szituáció.
Kellemes borzongós hangulat, egy kis döbbenettel spékelve, na meg persze vérrel. De a szerelmi szál csodássá teszi ezt a káoszt. Komolyan.
A vége kikészített, nem akartam elhinni, hogy nincs több. Így befejezni? Borzalmas már abba is belegondolni, hogy hol van még a következő könyv.. talán a következő karácsonyra már a kezemben lesz.
Raffe felkerült a Könyves Álom Pasik listámra és Penryn is kedvencnek lépett elő. Kíváncsi vagyok mi lesz Paidge-el, most hogy így megváltozott.., és Penryn anyjára is, hogy van-e valami mélyebb jelentése annak, hogy ő különböző dolgokat, démonokat lát.
De a legnagyobb kérdéés : mi lesz Penryn-el és Raffe-val?
Ez a könyv is az bizonyította nekem, hogy szeretem a (jó) disztópiákat. Hihetetlen! Körbelengi az egészet egy nyomasztó érzés, szinte érzi az ember a tragédia szagát. Beférkőzik a bőröd alá, teljesen átérzed, milyen lehet egy ilyen világban (túl)élni. Úgy gondolom mindössze hat hét alatt képes az emberi társadalom és civilizáció ilyen szinten kiborulni, szétesni. Ebben nincs is semmi meglepő. Ám mindeközben az írónő sikeresen vegyíti az előbb említett sötét hangulatot kedves poénokkal, az általam szeretett fiú-lány csipkelődésekkel.
Az alapsztori hibátlan, tetszett ez az új felfogás, hogy az angyalok is alá vannak rendelve egy felsőbb hatalomnak. Náluk is fontos a politika, a hovatartozás. Szerettem volna többet is megtudni róluk, a történeteikről, családi szálaikról, remélem később kapok válaszokat. Továbbá az is nagyon elnyerte a tetszésemet, hogy most nem azokkal a csodálatraméltó, jóságos angyalokkal van dolgunk. Bizony ők is kíméletlen harcosok, akik elvégzik a fentiek, ez esetben Isten? parancsait, legyenek azok akármilyen visszataszítóak vagy kegyetlenek. Bár még nagyon sok minden kielégítetlen az agyamban ezen a téren. Ki a főnök? Milyen kapcsolatban állnak a pokollal? Ebben a történetben pontosan mit is jelent a bukott angyal? A földön kell élnie? Vagy a pokolban? Később újra rendes angyal lehet belőle? Nagyon sok a kérdés..
Penryn, egy karakán, velős csaj, főhősnőnek való. Igazán edzett a lelke valamint a türelme, egyáltalán nem lehet könnyű egy kerekes székben lévő kislányról gondoskodni illetve elviselni egy megbomlott elméjű asszonyt. Voltak olyan gondolatai, amikor azt taglalta, hogy mennyivel könnyebb lenne az anyja nélkül, hiszen elég félelmetesen és kiszámíthatatlanul viselkedett szegény nő. (ettől lett igazi karakter, mert biztosra veszem, hogy mindenkinek eszébe jutna egy ilyen gondolat!) Hát még egy tiszta pillanatában önvédelmi tanfolyamra is beíratta! De ilyenkor Penryn mindig erőt vesz magán, és elzárja az ilyen gondolatfoszlányokat egy sötét zugba az agyába, ahova én inkább nem néznék be. Bizonyosan rengeteg szörnyűség van odabent. Mint családfő, komoly, felelősségtudó, nem riad vissza semmitől, ha a családja jobb léte a cél. Ennek köszönhetően nem is drámázik, nem játssza feleslegesen a hülyét, eredményesen gondolkodik. De eközben meg ugyanúgy ellágyul, megzavarodik a gondolkodása ha egy Raffe-hoz hasonló arkangyal kerül a képbe.
Húhúú. ♥ Hát azért Raffe-ról sokkal többet akartam megtudni, nagyon titokzatos és zárkózott volt, de hát én szeretem az ilyet! :) Nyilván azért volt ilyen tartózkodó, mert nem szabad az angyaloknak ember lányaival vegyülni.. tudom. Amikor először találkozunk vele épp megküzd az ellenségeivel, akikkel szemben sajnos alul marad és elveszíti hófehér szárnyait. Ezzel most nem árulok el újdonságot, a fülszövegben is benne van. Már itt sejti az ember, hogy ő egy nagyon erős, kitartó angyal. Példa erre az, hogy túléli a támadást, nem hal bele a sérüléseibe. Ez sokban köszönhető Penryn-nek is. Így indul a kettejük közös kalandja. Penryn nem bírja tétován nézni ahogy a túlerőben lévő ellenséges angyalok szinte kivégzik Raffe-t, így segít neki, de ezzel felbőszíti őket. Ennek eredménye pedig, hogy elviszik magukkal Paidge-t. Kölcsönösen szívességeket tesznek egymásnak, míg végül ott tartunk, hogy összedolgoznak és mindenben egymásra támaszkodnak.
Penryn |
Raffe |
A világ felépítése nagyon tetszett, mindent el tudtam gond nélkül képzelni, bár néha azért voltak túlzások. Ám nem riasztott el, sőt, végre egy könyv, ahol a borzalom tényleg borzalom.
Elég a könyv végén a gyerekekre gondolni és persze Penryn családi háttere sem az a szokványos szituáció.
Kellemes borzongós hangulat, egy kis döbbenettel spékelve, na meg persze vérrel. De a szerelmi szál csodássá teszi ezt a káoszt. Komolyan.
A vége kikészített, nem akartam elhinni, hogy nincs több. Így befejezni? Borzalmas már abba is belegondolni, hogy hol van még a következő könyv.. talán a következő karácsonyra már a kezemben lesz.
Raffe felkerült a Könyves Álom Pasik listámra és Penryn is kedvencnek lépett elő. Kíváncsi vagyok mi lesz Paidge-el, most hogy így megváltozott.., és Penryn anyjára is, hogy van-e valami mélyebb jelentése annak, hogy ő különböző dolgokat, démonokat lát.
De a legnagyobb kérdéés : mi lesz Penryn-el és Raffe-val?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése