Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.

Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.

Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?

A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Minden úgy kezdődött, hogy megpillantottam a Blogturné egyik állomásában. Kedvet is kaptam hozzá egyből, de úgy gondoltam, felfrissítem a dolgokat a fejemben, mire a könyv megjelenik. Először is én is megnéztem a BBC 1995-ös Büszkeség és balítélet adoptációját. Beleszerettem Mr. Darcyba, de ez nagyban annak köszönhető, hogy Colin Firth alakította. Tehát az is elképzelhető, hogy Colin Firth nyerte el a szívem.., de ez mindegy is. Ezt a szálat még sokáig vezethetném.., a lényeg: remekül átadta Darcy jellemét a színész. Ezek után elolvastam a könyvet, ami egy 1975-ös kiadás volt, még anyukám kapta valakitől régen. De most már az enyém, és ennek nagyon örülök. A könyv tetszett, örültem neki, hogy a mini-sorozat totálisan könyv hű volt! Biztos most vannak akik elgondolkodnak, hogy először a film és utána a könyv? Nos, igen. Ugyanis az adoptáció segített hozzászoknom az akkori beszédhez, nyelvezethez stb. Így is kellett egy 40 oldal mire úgy tudtam olvasni a könyvet, hogy értem mit olvasok.
Korábbi bejegyzésem a Büszkeség és balítéletről:  Büszkeség és balítélet


Visszatérve a címben feltüntetett történetre. Egy szórakoztató fanfiction-t kaptam.
Jane karaktere megmutatja mi történik egy nővel, ha az álmai rabja lesz. Meg kell mondanom szegénynek tragikus a szerelmi élete, és valljuk be, erről csak maga tehet. Tudom, hogy Mr. Darcy és/vagy Colin Firth igazi toplistás férfi(ak), de hát minden fantáziálásnak meg van a határa.

A fejezetek előtt megismerkedhettünk Jane egy-egy korábbi pasijával, szerelmével, akkori imádata tárgyával. Egyszer azt gondoltam aranyos, hogy ennyire szerelem- és kapcsolat-centrikus a lány, de valamikor meg szántam őt. Úgy vélem nem így gondolkodik egy harminc feletti nő.. , hogy egy pasi rámosolyog, vagy tartja neki az ajtót a boltban, vagy tudom is én hol, és a csaj meg már rögtön azt hajtja a fejében, biztosan már bele is szeretett a pasas. Phúúha. Fura belegondolni, hogy vannak ilyen emberek. Ijesztő ..

Jaa, és Jane tudja, hogy körülötte mindenki színész, és csak megjátsszák magukat, igazából egy kicsit sem érdekli őket Jane igazi természete. Egyszer élvezi, máskor menekülne onnan. Egyszer hülyének érzi magát, egyszer igazi hölgynek.
Én ezt nem bírnám ki. A tudat, hogy valaki csak azért beszélget velem mert azért kapja a fizetését? Vagy ne adj isten azt is mondja, hogy szeret?! Tudod, ki hinné el. Szerintem ez szánalmas.. és megalázó.

Az austen-korszaknak megvolt a maga bája, a ruhákkal és bálokkal, vagyis azzal az egyel. Jane elhatározza csak akkor számolhat le végleg a Darcy álomképpel, ha végre átéli és a háta mögött tudja. Utasítva vannak, hogy ugyanúgy viselkedjenek, beszéljenek, öltözködjenek, mint akkor a nők. Valljuk be, ez azért valamilyen szinten büntetés.. az unalmas szó erre kevés! Nincs internet, telefon, tv, még kávéfőző sem! Folyton az urakra kell várni, mert ha ők nincsenek a porondon megáll az élet.

A szereplők nem kerültek közel hozzám, de mégis érdeklődve vártam a cselekmény kibontakozását, ami egyáltalán nem volt meglepő. Ámbár a könyv végén mégis pislogtam néhányat, jobb befejezésben bíztam. Valami szívet dobogtatóban. De legalább az a férfi lett a szerencsés kiválasztott, akit én magam is választottam volna. Ezért jár a piros pont. Hogy érthetőbb legyen: egy gyenge szerelmi háromszög van jelen. Jane, egy kiköpött Mr. Darcy, aki itt Mr. Nobley, és a kertész Martin. Jane az elejétől kezdve szimpatizál Martinnal, ő jelenti számára az igazi, jelmez nélküli világot. Mr. Nobley viszont színész, és ezt Jane is tudja. Nem hatja meg a férfi, inkább csak szekálódnak egymással, ahogy azt az akkori kor viselkedési kultúrája megengedi. De aztán ő is közel kerül a szívéhez, és nem tudja eldönteni, Mr. Nobley beszélget vele, vagy maga a színész, aki játssza. És Martin is jelen van. Szóval igen, a végére minden kialakul.

Le tudnám húzni a könyvet, sok-sok negatív megjegyzést fel tudnék sorolni, ha lenne kedvem hozzá. De nincs. És szeretem annyira az eredeti történetet, hogy ez is kedves volt számomra. Gyorsan lehet haladni vele, könnyedén lehet olvasni. Vannak kifejezetten megmosolyogtató jelenetek benne. De olyan is, amikor alig várod, hogy kiderüljön mi lesz az épp olvasott jelenetnek a vége, és előrelapozol, mert nem bírod ki. Vagy csak én vagyok ilyen?
Mindegy. Aranyos történet. Azoknak különösen ajánlom, akik szintén ennyire drasztikusan álomvilágban élnek, mint Jane.