A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."
Először néhány tény a könyvvel kapcsolatban:
- Tökéletes lezárást kapott ez a különleges sorozat.
- Nem is érdemes más sztorikhoz hasonlítani, mert ez a történet totál egyedi!
- A borító most is csodaszép, csak úgy mint eddig és a cselekményre is klassz.
- Örültem neki, hogy mind a három kötet egy színvonalon van-volt. Hiába tette fel a Párválasztó a lécet, az Elit és Az igazi is tudta tartani a szintet.
Ott folytatjuk, ahol abba hagytuk. America mégis bent maradt a versenyben, nem tudta a király elijeszteni, így maradt még négy lányunk, akik mind Maxon herceg szívét szeretnék megkaparintani. Talán a legjobban maga America, csak ezt nem is tudja igazán. Fél bevallani saját magának is, hiszen úgy érzi, ha tényleg megmutatná a hercegnek az érzéseit, akkor elárulná Aspent és az egykori szerelmüket.
 |
| Aspen |
 |
| America |
Már a könyv elején kezdetét veszi a pörgés, mint egy ígéretet
előrevetítve az olvasóknak, hogy ez így lesz a továbbiakban is. Újra itt vannak a lázadók és szemmel láthatóan a palotában élők nem tudják mit kezdjenek a helyzettel. Egyszer támadó szándékkal jönnek, egyszer csak hatalmas rumlit csinálni, mint akik keresnek valamit. Szerencsére fény derül a szándékaikra, megismerhetünk közülük párat, akiket lehet szimplán szimpatikusnak is tekinteni. Megértettem ki miért lázad, megkaptam a magyarázatokat, de azért az írónő nem vitte túlzásba. Nem voltak csavarok, minden majdnem úgy zajlott, ahogy azt a szereplők elképzelték. - legalábbis a harcokat illetően - Amúgy nem is ez a lényeg, nem igaz? Szerintem aztán biztos nem. A legfontosabb kérdés számomra az volt, hogy America végre hercegné, később királyné lesz-e.
 |
| Maxon |
America
személyisége végre valahára kiforrott, így ebben a kötetben már nem
nehezteltem rá semmi miatt. Eléggé megharagudtam rá az előző könyvben, amikor Maxonnal és Aspennel is játszadozott. Értettem az érzéseit, lehet én is hasonlóan kavarcoltam volna, de ez nem változtat azon, hogy nem szép dolog. Visszatérve nagyon jó volt olvasni arról, hogy a négy
Elitben lévő lány között milyen jó barátság alakult ki a verseny vége
felé. Tudtam, hogy ebben a Celeste lányban van még lehetőség! Krisst meg eddig sem szerettem, mert úgy éreztem folyamatosan nyalizik Maxon-nak, de itt aztán pláne nem szimpatizáltam vele.
Maga a Párválasztó nagyon izgalmas volt! Itt is kaptak a versengésben maradt lányok feladatot, amit meg kellett oldani úgy, hogy az tetsszen a népnek, a versenyzőnek meg persze a királynak. America itt sem okozott csalódást. Szépen lassan elkezdtek fogyatkozni a lányok, és a végén tényleg csak egy maradt.
A szerelmi szál remek volt, végig izgultam mi lesz. Maxon annyira de
annyira.. huhh. A legkedvesebb részem az esős jelenet, ahonnan a fenti idézet is való, és amikor a herceg megmutatta a fotóit Americának. Ja meg persze nem tudok elmenni szó nélkül Maxon levelei mellett!
Olvadoztam majdnem. Aspent kedveltem, komolyan, de bocsáss meg, engem már megnyert magának Maxon az első könyvben. Mint már említettem a legelső sorban, tökéletes a
lezárás, nem maradtak elvarratlan szálak, minden gondnak-bajnak lett
megoldása. Úgy gondolom mindenki elégedett lehet, attól függetlenül ki
kinek is szurkolt a fináléban.
Párválasztó történetek
A herceg
A herceg továbbra is a szívem csücske, örültem, hogy végre beleláthattam a gondolatai közé. Szinte elrepült az ő fejezete, nem akartam elhinni, hogy nincs több. Hogy-hogy nincs több? Miért nincs több? stb. Kellemesen visszaidézte a Párválasztó
elejét, ahogy America-val civakodtak és amikor a lány kedvében járt.
Nagyon sajnáltam, hogy a csókot nem olvashattam el az ő szemszögéből. A palotaőr
Aspent illetően pedig totálisan megdöbbentem, ugyanis azt hittem, hogy csak Maxon az én kiválasztottam, de be kellett látnom, hogy mekkorát tévedtem! Az ő fejezete olvasása közben szinte meg is feledkeztem a hercegről, a jóképű palotaőr teljesen átvette az uralmat. Szurkoltam neki, hogy igen is szerezze vissza magának a lányt és éljenek boldogan együtt. Kellett is ez a kis szösszenet, hogy jobban megismerjem és megértsem őt. Minden klappol vele kapcsolatban, nagyon szerethető karakter.
A többi extra is kellemes olvasmánynak bizonyult. Az írónő hatalmas precizitással álmodta és alkotta meg ezt a világot. Már csak elég a szereplők háttértörténetére gondolni. A zenelistában pedig sok kedvencemet láttam viszont.
Feltétlenül olvasásra ajánlom az egész trilógiát a novellákkal együtt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése