Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem
ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét
Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű
sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen
összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában
hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes,
e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és
romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba
tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja
neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
Emely |
A fülszöveg gyakorlatilag leírja nekünk az egész könyv tartalmát. Láthatjuk, hogyan taglózza le Emely-t a felismerés, hogy egykori szerelme, aki összetörte a szívét, alig negyedórányira lakik tőle. Ahogy haladunk a fejezetekkel, úgy válik világossá mi is történt akkoriban, miért nem tudta még mindig túl tenni magát mindezen a lány 7 év után sem. Alex-nek köszönhetően, aki Emely legjobb barátnője és Elyas bátyja!, az egykori szerelmesek szinte nem tudják elkerülni egymást. Tudatában van az olvasó annak, hogy az a bizonyos szikra koránt sem múlt el, folyton sistereg a levegő közöttük, az ember egyszerűen már vágyja azt, hogy gabalyodjanak már össze újra! Ám megjelenik a visszafogott, okos és Elyashoz viszonyítva rendkívül komoly Luca, aki szépen lassan meghódítja Emely szívét az email-jeivel.
Elyas |
Szeretem az iróniát, a szarkazmust, a kétértelmű megjegyzéseket és a
csipkelődést.. és ebben a könyvben mindegyikből van bőven. Emely és
Elyas párbeszédei egytől egyig ragyogóak, teljesen megelevenedtek a
szereplők ezektől a szócsatáktól. A történet sokaknak ismerős lehet, hiszen tényleg senki sem felejti
el az első szerelmét. Emely-t újra összehozza a sors a bizonyos elsővel,
és a múltbéli fájdalmak is ezáltal újra előtérbe kerülnek. De az
egykori fiú már nincs sehol, Elyas teljesen megváltozott. Vagy mégsem?
Hihet neki Emely? – hiszen Elyas annyira édesen próbálja becserkészni. Hiszen a fiú még azt is megengedi, hogy vezesse az überfantasztikus kocsiját! De Emely újra és újra hátat fordít szegény srácnak, pedig ő tényleg erőn felül próbálkozik. A legszívesebben alaposan megráztam volna a csajt, hogy nyissa már ki a szemét és hagyja a francba a képzelgéseit.
Rengeteg kedves jelenetet olvastam, nem is tudok választani melyik tetszett a legjobban. Egyértelműen a közös fagyi evés és az aznap esti együtt alvás toplistás. Valamint a sátras rész is nagyon tetszett, lefagytam, amikor még ott sem fordultak komolyabbra a dolgok.
Egy csomó értékelést olvastam, amiben mindenki panaszkodik, hogy mennyire nem volt titok a titok. Nyilván
nem volt az, de az nem jut eszébe senkinek, hogy az írónő direkt
csinálta így? Szerintem tuti így van. Így sokkal jobban átérzed az
egészet, hogy a sorok mögé látsz. És pont ezért sokkal jobban fáj a
vége. Szinte éreztem a kést, amit a főszereplőnk szívébe mártottak. Szívszorító volt. És nem hittem el, hogy ez a vége, és nincs több! HÁT HOL A FOLYTATÁS? Így nem lehet befejezni.. de most komolyan. Teljesen átszellemültem, biztos vagyok benne, hogy pislogni is elfelejtettem, annyira az olvasottakra koncentráltam. Megvesztem szinte, hogy történjen már valami, jöjjenek már össze, csókolják már végre meg egymást, erre elfogynak a lapok... ez tiszta őrület.
Tipikus sorozat szindróma.. most várhatok ki tudja meddig a csókig, meg hát az is nagy kérdés hogyan alakul egy ilyen lezárás után Elyas és Emely kapcsolata. Olvasásra nagyon ajánlom! Talán nem is olyan soká, megjelenik a következő rész, a Türkizzöld tél is és választ kapunk a kérdésekre. Kitartás!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése