Susan Ee: World After - Túlélők világa

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.

Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.

Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.

Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Egy nagyon régóta várt könyvről van szó. Még 2013! karácsonyára leptem meg az Angyalok bukása -val magam, azóta is tűkön ülve vártam a folytatást. Ami csak ideért. 2015! április végére. Na, nem is ez a lényeg, szerencsésen túltettem magam a várakozás monotonitásán, ugyanis megérte minden perc.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol anno nagyon-nagyon régen elejtette. Penryn még bénultan fekszik a menekültek platós kocsiján, miközben mindenki meg van róla győződve, hogy meghalt. Ebből következik, hogy nem kis ribilliót kelt, amikor egyszer csak felül. Az anyja továbbra is ijesztő, az őrületének sötétebb pillanatait is láthatjuk. Végtelenül csodálom Penrynt, hogy még nem őrült bele ebbe, pláne, hogy nem kis megvetéssel állította az édesanyja róla, hogy az ördög mennyasszonya.. – megjegyzés: megingathatatlanul biztos vagyok benne, hogy lesz ennek „értelme” az utolsó könyvben, hogy őrült az anyja. –

Főhős lányunk azért is remekel, mert a gondolatai végig teljesen igaznak hatottak, csak úgy mint az Angelfallban. Ki ne gondolna arra a helyében, hogy inkább egyedül marad, mint hogy a fura családjával kelljen együtt élnie? Ráadásul egy "háborús övezetben"? Ezek a gondolatok felvillantak az első könyvben is, és itt is helyet kaptak. Hogy ódzkodik a húgától, aki mondjuk meg, szintén elég ijesztő. Hogy mindenhol Rafit keresi, bár nem igazán tudja, hogyan viszonyuljanak egymáshoz a viszontlátás után. Főleg, hogy a kard jobbnál jobb Rafi-s emlékekkel vigasztalja a lányt, mikor neki a legjobban szüksége van rá.  És napestig sorolhatnám. Aki olvasta az előző könyvet, biztosan nem fog csalódni Penrynben, ahogy akkor, most is mindent megtesz, hogy a családja biztonságban legyen, kockáztatva akár a saját életét is. Kedvenc főhősnők között van még mindig.

Alcatraz

Ahogy a fülszöveg elkotyogja, Paige ismét eltűnik, ugyanis a túlélők és/vagy ellenállás táborában nem igazán látják szívesen. Penyrn újra utána megy, bármennyire nem tudja mit is gondoljon a testvéréről. Ez az utazás rengeteg veszéllyel, halállal és félelemmel jár, miközben Penryn, így az olvasó is rájön miben is mesterkednek az angyalok. Micsoda katyvasz..! Sokkalta véresebb és keményebb ez a sztori, mint amit az első könyvben olvastam. Felvetődik a kannibalizmus, a brutalitás, az emberek leigázásának terve, az angyal politika borzalmai, csak hogy néhányat említsek gyorsan. Az angyalok továbbra sem jók.. egyáltalán nem.

Rafi

Rafit kivéve persze! ;) Ennyit várni erre az angyalra? Huuh.. Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne lapozgassak állandóan előre, hátha feltűnik végre a neve a lapokon. Amennyit várni kellett rá, olyannyira megérte! Jó, azért nem kellett annyira nélkülöznünk, ugyanis a kardja, amire Penryn vigyáz, különböző emlékeket mutat a lánynak így vigasztalva meg őt. Megismerjük Rafi múltját, és megértjük az Angelfall-ban miért viselkedett olykor máshogy, mint az olvasó és Penryn elvárta volna. Még jobban megszerettem ezeknek az emlékeknek a hatására. Külön pluszpont, hogy a legelső találkozásukat Rafi szemszögéből is átélhettem! Jaa, meg az együtt alvós jelenetnek is nagyon örültem. :) (én is csak a csók emlékét hiányoltam, Penryn-hez hasonlóan.)

A várva várt találkozás szikrákat vetően sikerült. Nem az az idilli, romantikus egymás felé szaladós jelenet ez. Akciódús jelenet, ahol az ember csak kapkodja a fejét, és szurkol, - ó, anyám de szurkol - , hogy élve jussanak ki abból a pokolból mindketten. Amikor végre lecsendesedik a cselekményszál, megállunk pihenni, és itt visszatér az előző könyvben úgy megszeretett párosunk. A szekálódás és ugratás ugyanúgy megvan közöttük, és a burkolt szerelmi szál csak úgy pulzál a lapokon. Kár, hogy ez a rész nem volt hosszabb. :( Olyan kevés volt ebből a tiltott románcból! Rafi miért, ó miért nem engedtél csak egy kicsit a vágyadnak? Legalább a befejező kötetben engedj neki, jó?

Penryn

Szerencsére a vége nem annyira kiakasztó, mint az Angelfall-é, de itt is meg van az indulat bennem, hogy tovább olvassam egyből! Szóval várakozásra fel! - azért remélem, hogy mihamarabb a kezem között lehet! :)


Végül néhány kedvenc idézetem a könyvből:

Az üldöző láthatóan nem siet, mintha ki akarná élvezni a pillanatot. A fejét lehajtja, a szárnyai árnyékot vetnek az arcára, még annyi sem látszik belőle, mint Belielből. Ő nem fordul hátra, hogy alaposabban megnézhessük magunknak.
De én tudom, ki ő. Az új démonszárnyak ellenére is felismerem.
Ez Rafi.

Az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög.

 – Azt hittem, hogy elveszítettelek.
Elveszített? Engem?
A tüzet bámulom.
– Én is azt hittem, hogy elveszítettelek. – Suttogom, alig hallhatóan.

 … nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna.

  – Szörnyű érzés volt elveszíteni. – A hangja szinte csak dörmögés. – Mostanáig nem is tudatosodott bennem, hogy mennyire kötődöm hozzá. – Felemeli a kezét, és kisimít egy nedves tincset az arcomból. – Hogy milyen veszedelmes függőséget okozhat.
A pillantása odaszegez a helyemre, mozdulni, lélegezni sem tudok.
– Talán a kard helyett egy lánynak kéne ilyeneket mondanod. Talán az a lány is szeretne veled lenni. – Suttogva törnek fel belőlem a szavak.