A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?
A nagy sikerű történet végre visszatért! Biztosan rengetegen olvastuk az előző könyvet, a Cseresznyepiros nyárt, és legalább ugyanennyien lestünk magunk elé leesett állal, amikor befejeztük. Nem is csoda, kegyetlen volt a vége, ami miatt még jobban vártam a folytatást. Már az email, amit kaptam a szállításról, bearanyozta a napomat. Na de térjünk rá a lényegi dolgokra.
Ha valamilyen brutális okból kifolyólag elfelejtettem volna, hogy tulajdonképpen mennyire szerelmes vagyok Elyasba, ez a kötet maradéktalanul emlékeztetett volna rá. ♥ Talán nem is kell mondanom, féltem, hogy ez a történet nem tudja megütni az előző szintjét. Nem tudtam, mit is várhatok tőle, nem hittem volna, hogy ezt az egy konfliktust tovább lehet szőni még egy könyvön keresztül, úgy hogy élvezhető legyen. De nyugalom! Szerencsére alaptalannak bizonyultak a tévképzeteim, a történet egyszerűen zseniális, szívet melengető és tökéletes.
Egyből ott kezdünk ahol megrekedtünk. A bizonyos ominózus email után Elyas teljességgel felszívódott, már nem jár Emely nyakára. Ami a lány legnagyobb megdöbbenésére, rosszul esik neki, és rájön mennyire hiányzik neki a fiú. Tudja, hogy össze kellene szednie a bátorságát, hogy megkérdezze Elyastól mégis mi a fene történt. De nem mer lépni. Helyette hatalmas lelki tusát vív saját magával, aminek a vége egy elég borgőzös este lesz.
A Halloween buli a könyv nyitánya. Igen, néhány oldal bevezetés után egyszerre belecsöppenünk egy buliba, ahol Emely eldönti végre, hogy kideríti mi Elyas problémája, lesz ami lesz. Megjegyzem, a türkizzöld szemű barátunk nem könnyíti meg a dolgát. Régen olvastam ilyen jó kezdést. Taps! Nem akarok sokkal többet mondani erről az estéről, maradjunk annyiban, hogy az egyik legkedvesebb részem az egész könyvből. Tényleg erős kezdés, ami előrevetíti nekünk, hogy a folytatás közel ilyen, vagy még sokkalta jobb lesz.
Ahogy várható volt természetesen beüt a mosolyszünet a főszereplők között. Szerencsére nem éreztem elhúzottnak vagy eltúlzottnak ezt az egészet. Ahogy Emely tépelődött magában teljesen rendben volt. Szóval nem kell ilyen mondva csinált problémákkal számolnunk, nincs benne semmi ilyesmi. Nagyon sajnáltam mindegyiküket, (Jó, Elyast jobban) és alig vártam, hogy végre rendeződjenek már a dolgok. Ebben pedig a mellékszereplőknek volt nagy szerepe, Sebastian, Alex, Eva és még Emely apja és Elyas anyja is azon voltak, hogy a fiatalok végre észrevegyék, saját maguk állnak a boldogságuk útjában.
Ebben a kötetben is fellelhető az a bizonyos szarkasztikus humor, ami már korábban is a védjegyévé vált a történetnek, ám itt helyet kapnak másféle megnyilvánulások is a szereplők részéről. Emely beletörődött, hogy szerelmes Elyasba, így végre már nem üldözi el őt állandóan. Elyas pedig megmutatkozik az édes, aranyos oldaláról, ami garantáltan megolvaszt minden női szívet. Nem is értem Emely hogyan tudta tartani magát eddig!?
A végére nem is találok szavakat, annyira érzelmes és gyönyörű volt. Mesés, szívettépő, szerelmes, fájdalmas és még ha egy rakás jelzőt felsorolok az sem tudja pontosan visszaadni azt, amit éreztem olvasás közben. Teljesen átszellemültem, biztos vagyok benne, hogy nem is pislogtam, tudomást sem vettem a környezetemről, csak Emelyt és Elyast láttam magam előtt. Erre mi történik? Mi? Megzavarnak! Értitek? Majdnem elkezdtem tépni a hajamat mérgemben.. meg persze azét is, aki betoppant... :S :D
Na mindegy, a végére értem és fülig érő vigyorral kísért sóhajtozással tettem le a könyvet. Olvassátok el Ti is! Ne halogassátok, szükségetek van erre! És majd a jövendőbeli, vagy már létező lányotoknak is adjátok oda a kötetet ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése