Victoria Aveyard: Vörös királynő (Vörös királynő trilógia #1)

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön. 

Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. 

Lejöttek a csillagok közül. 

ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. 

Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. 

Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Kiadó-Megjelenés: Gabo 2015.
Oldalak száma: 424
Fordította: Kleinheincz Csilla

És íme, itt egy újabb remekbe szabott fantasy. YA kategória szigorúan, de az idősebb olvasókat is biztos meg tudja győzni az igazáról. Mint tudjuk, ennek a kategóriának vannak úgymond kötelező elemei. Tudod, egy fiatal lány, akivel minden olvasó tud azonosulni, és persze nem utolsó sorban, megmenti a világot. Következő: egy, de leginkább kettő helyes pasi, az ostoba szerelmi háromszög kedvéért. Persze kell egy főgonosz is, hogy semmi sem legyen egyszerű.
Ebben a történetben természetesen ezek az elemek mind megvannak.

Ahogy elkezdtem olvasni egyszerre az éhezők viadala trilógia jutott eszembe. Néhány szempontból hajaz egymásra a két könyv, vagy legalábbis a nyitó jelenet. Rá lehet fogni. A Vörös Királynőben két csoport, vagy ha úgy tetszik, faj él. Az Ezüstök a hatalom birtokosai, ők az istenek, akik elnyomásban tartják a Vörösöket. Hogy erejüket még jobban szegény vörösök tudomására hozzák, rendszeresen viadalokat tartanak ezek szemléltetésére. Amit persze a kormány tévén is közöl a néppel. Szóval itt is megvan ez az éhezők viadala szellem, a propaganda, a félelemkeltés. Az Ezüstök különböző erőkkel bírnak, amit simán nevezhetnénk mágiának is, de a könyvben, mint képességet emlegetik ezeket. A Vörösöknek nincs ilyen, hisz hogyan is lehetne. Pont ezért kelt ribilliót, mikor kiderül, hogy Mare más. 

Mare utálja az Ezüstöket, és mindazt amit képviselnek. Neki csak az az egy vágya, hogy ne kelljen háborúba mennie, ugyanis mindenkinek, aki betölti a 18. életévét, kötelezően be kell vonulnia a seregbe. Már nincs sok hátra neki addig. Ahogy próbál megoldást találni erre a problémájára, egyszer csak az Ezüst palotában találja magát. Egy jótevője segítségével tudtán kívül megmenekült a háborútól, azonban ennek az az ára, hogy az ellenségeit kell kiszolgálnia. Mindaddig, amíg a királynőválasztáson nem történik egy kis baleset.

A királynőválasztáson az Ezüst nemesek lányai mutatják be képességeiket, hogy elkápráztassák a királyi családot, elsősorban persze a herceget, akinek végül is a feleségét kell kiválasztania közülük. Ez a herceg Cal, ő a trónörökös. Az ő öccse Maven, szintén herceg ugyebár. Mare-nek úgy alakulnak a dolgai a palotában, hogy kénytelen a hercegekkel vegyülni, és elképesztő módon a két fiú lesz a támasza ebben az egész kalamajkában. Igen, jól gondolod, szerelmi háromszög. Blablabla. Bár nekem nem jelentett kihívást kinek szurkoljak, az én hercegem Cal. Mindenesetre ez a szerelmi szál a legcsekélyebb jóindulattal sincs elnagyolva, az én ízlésemnek bőven kevés volt. Ámbár kellemesen enyhíti a történet feszültségét; nyilván ezt hivatott elérni.

Mare elkövet néhány hibát, amit igazán nem lehet a szemére vetni. Eltaszítja magától azt, akit nem kéne, helyette a bizalmába fogad arra érdemtelen személyeket. Ezek a dolgok, mind megbocsáthatóak, mint mondtam, hiszen a lány fiatal, és ebben a hirtelen támadt zűrzavarban nem csoda, hogy azt sem tudja kinek higgyen. A lényeg, a végére megtudja, ki az ő embere. 

A birodalomban lázadások kezdődnek - éhezők viadala - , hogy megdöntsék a király uralmát. Egy lázadócsoport bőszen szervezkedik, és több terrortámadást is sikeresen lebonyolítanak az Ezüstök ellen. Mare kulcsfontosságú szereplőnek lép elő a forradalom ellensúlyozására, őt kérik fel, hogy csitítsa el a Vörösöket - újra éhezők viadala. Közben a lány sem dőlhet hátra, mert az ő élete is veszélyben van. A felszínen a királyi család imádja és barátkozik vele, de a háta mögött azt tervezi, mikor ölhetik meg. 

Szóval elég összetett ez az egész. Annyi mindent lehetne még mondani, sokkal érthetőbben és részletesebben, de nem lehet spoiler nélkül. Én meg nem akarom senkinek lelőni a poént. Tehát álljatok neki nyugodtan. Aki szerette az Árulás csókját és a Hó mint hamut, annak ez is tetszeni fog. A vége természetesen nyitott, de legalább a könyv alapkonfliktusát megoldották benne. Tisztázódtak az erőviszonyok, kiderült ki hol játszik. A következő könyvben pedig kezdődhet a taktikázás. Külön remélem, hogy Mare és Cal összegabalyodnak közben.